Karácsony evangéliuma Pestszentlőrincen - 2013. dec. 25.

Mielőtt megszülettél már volt JÉZUS, AKI SZERET TÉGED, és JÉZUS, AKI SZERET TÉGED Istennél volt, és Isten volt JÉZUS, AKI SZERET TÉGED. Ő kezdetben az Istennél volt. Általa kaptál életet, és nélküle nem léteznél. Benne élet van, és ez az élet a te világosságod. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadja be. Megjelennek olyan emberek, akiket Isten küld. A mai igehirdető neve Gábor. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem az éppen szószéken álló lelkész a világosság, de neki a világosságról kell bizonyságot tennie.  JÉZUS, AKI SZERET TÉGED, Ő az igazi világosság, aki megvilágosít téged: Ő jött el a te világodba. A világban, amelyben élsz, Ő jelen van, ez a világ el sem képzelhető nélküle, de a világ nem ismerte meg Őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt. Ha befogadod, abban a kiváltságban részesülsz, hogy Isten gyermeke lehetsz; ha igazán hiszel az Ő nevében, és nem csupán biológiailag, hanem lelkileg is megszülettél. JÉZUS, AKI SZERET TÉGED testet öltött és ma is közöttünk lakik, és látjuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve megbocsátó szeretettel és tökéletes igazsággal.

Ünnep megelégedéssel

November utolsó péntekje, tehát a „Hálaadást” követő nap, az Egyesült Államokban a „Black Friday”, azaz a fekete péntek nevet viseli. Nem különösebben magasztos az elnevezés története. Először a rendőrök használták a nagy forgalom és dugók miatt, mára azonban egyértelműen arra utal: ez az a nap, amikor a kereskedők éves egyenlege elkezd a veszteséget jelentő pirosból a nyereséget mutató feketébe váltani. Köszönhető mindez természetesen az óriási akciókkal gerjesztett vásárlási őrületnek, mely többek között 2008-ban valóban feketévé tette a napot, amikor is egy bolti eladót halálra taposott a tömeg, máshol pedig halálos lövöldözésbe torkollt a vásárlási láz.

Az eladók és vásárlók részéről egyaránt megtapasztalható nyerészkedés számunkra sem új keletű, és valójában mindenestül hozzátartozik az emberi természethez. A Prédikátor már 3000 évvel ezelőtt a tökéletes megelégedettség állapotára vágyott, és arról vall: hiába kereste azt a bölcsességben, a munkamániában, a földi élvezetek habzsolásában, vagy az anyagi javak felhalmozásában, végül mindig kiábrándulás lett a vége. Hiábavaló és hasztalan erőlködés volt mindez (Préd 1-2). Pál még ennél is megdöbbentőbb magatartásról ír: vannak, akik a kegyességet, az istenfélelmet is a nyerészkedés eszközének tekintik (1Tim 6,5)! S nagy figyelmeztetés ez mindnyájunknak, hiszen rávilágít arra, hogy a keresztyén közösség tagjai sincsenek védve sem az anyagiak kísértésétől, sem a megkeseredést okozó elégedetlenségtől.

Pál ezzel szemben azt írja: az igazán nagy nyereség (és itt ugyanazt a görög szót használja, mint a nyerészkedés esetében!) a megelégedéssel együtt járó istenfélelem (1Tim 6,6). Azt is mondhatnánk: ha valaki igazán nyerészkedni akar, hát így próbálja meg! De persze ebben az esetben az is nyilvánvalóvá fog válni, hogy ezt nem lehet akarnok módon megszerezni, csak ajándékba kapni! Mégpedig Isten ajándékaképpen.

Lehet-e szebb ünnepi időszakunk, mint ha elfogadva ezt az ajándékot, az igazi helyükre kerülnek a dolgok az életünkben. S igazán értékessé a hozzánk lehajoló Istennel megelevenedő kapcsolatunk, és az embertársainkkal, (családtaggal? ellenséggel?) helyreállított kapcsolataink válnak! Mert a végén úgyis egyedül ez lesz fontos!

Örömteli és megelégedett karácsonyt kívánok!

Ádventre hangolva

Kézműves alkalommal és gyertyafényes énekléssel indult az ádventi időszak a Sztehlo Óvodában és Iskolában.
Néhány kép, ami természetesen nem pótolhatja az együtt töltött idő örömeit...

"Nagy történetek..."

...még egyszer az óvodai szakmai napról..., avagy ami az Evéletből kimaradt... :-)

***

Színes pólókba öltözöttek sürgésével indult a nap a pestszentlőrinci evangélikus templom környékén 2013. november 20-án. A Fecskefészek Óvoda óvónői várták az ország minden tájáról érkező több mint száz kollégájukat az Nevelési és Oktatási Osztály által szervezett szakmai továbbképzési napra. A vendéglátók részéről elhangzott köszöntések után Győri Gábor házigazda esperes kezdő áhítata adott lelki töltetet a napnak a hét igéje (2Kor 5,10) alapján. Isten leplezetlen szeretete a kicsinyekkel azonosuló Krisztusban nyilvánult meg irántunk. Nekünk pedig szolgálatunk során a „kicsinyek ítélőszéke” előtt kell nap, mint nap leplezetlenül – azaz őszintén és torzítatlanul – számot adnunk erről a szeretetről.

Ezt követően Szabóné Mátrai Mariann előadásával folytatódott a szakmai munka, aki „A bibliai történetek helye a kisgyermekek nevelésében”címmel adott elméleti alapokat és a gyakorlati megvalósítás felé vezető irányokat. Előadásában felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy milyen óriási szerepe van mindennapi életünkben a történeteknek, melyeket elmondunk, sokszor generációról generációra továbbadunk. Ezek által nemcsak részesedünk egymás életéből, hanem információkat és tapasztalatokat osztunk meg egymással, s visszaható szerepük is van az önmagunkra való reflektálásban. A gyermekek sem elméleteket és tantételeket sajátítanak el fejlődésük során, hanem képeket és történeteket tanulnak meg. A keresztyénség pedig az ilyen életről szóló nagy történetek vallása. Már az Ószövetség tele van izgalmas, színes történetekkel, az Ószövetség népe számára kulcsfontosságú, hogy a tanítást, az isteni parancsolatokat a történet újra és újra elmondásával adják tovább fiaiknak és unokáiknak. Az Újszövetségben Jézus mindig történetek elmondásával tanít, ahogy arról Máté is ír evangéliumában: „mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik”. A tanítványok sem tesznek mást, mint továbbmondják a Jézus-történetet. A történetmondás évezredes tradíciója alakult így ki, mely azonban kényszerűen megszakadt az elmúlt évtizedekben. Az evangélikus óvodák különleges szerepe, hogy a „tradíciótörés” időszaka után újra beleillesszék gyermekeinket ebbe a láncolatba.

S hogy miért fontosak a bibliai történetek? Mert bemutatják és megragadhatóvá teszik Istent, aki teljes szeretetével felénk fordul, de sohasem szolgáltatja ki magát. Úgy hozzák közel Istent, hogy Ő mégis Úr marad. Az óvodás korban a személyiség alapjának felépítése a leghangsúlyosabb, ezért olyan tartalmak szükségesek, amelyek ezt a fejlődési feladatot támogatják és elősegítik. A vallásos nevelés legfőbb célja, hogy bizalommal teli Istenkapcsolatra segítsen. E kettő pedig találkozik a bibliai történetek által átadható üzenetekben.

A gyakorlati feldolgozást illetően tudni kell, hogy a 3-6 évesek számára a történetekben a legfontosabb elemek az erős képek, és az azonosulási lehetőségek. Noé bárkája, Dávid és Góliát, Zákeus, az elveszett juh – csak néhány az óvodai munkában gyakran használt történetek közül – jó példák, ugyanakkor fontos figyelembe venni azt is, hogy ebben az életkorban még nem térhetünk ki a történetek teljes mélységére. Egy óvodai foglalkozáson ne a kozmikus katasztrófára, hanem a bárka oltalmára és a szivárványhoz fűzött ígéretre essen a hangsúly. Ugyanígy nem az erőszakos elemek kiszínezése, hanem az erős és gyenge szembekerülése esetén Isten gyengéket felkaroló szeretete, illetve Jézus feltétel nélküli elfogadása, és öröme kell, hogy fontos legyen ezen történetek feldolgozása során.

Az előadást követően a szakmai napon is a gyakorlat vette át a szerepet. A résztvevők öt csoportban egy-egy lelkész segítségével öt témakör feldolgozását készítették elő egy-egy történetet kiválasztva. A témaköröket illetően szempont volt, hogy a gyerekek számára ismert fogalomról legyen szó, amely egyúttal rövid idő alatt is megvalósítható kreatív feldolgozást tesz lehetővé. Így került fókuszba a kenyér, a víz, az imádság, a félelem/bátorság és a csodák témaköre. A délután során a csoportok megosztották egymással munkájuk eredményét, mely több esetben egy konkrét foglalkozás gyors bemutatását is jelentette bábozással, dramatizálással és egyéb kreatív ötletekkel a tenger lecsendesítése, a kenyércsoda, József kútbadobása, Jézus imádkozni tanít, és Jákób létrája történeteihez.

A nap végén Révész Józsefné a nap szakmai programjának összeállítója összegzett és adott néhány továbbvivő szempontot a felvetett témákhoz. Végül Lázárné Skorka Katalin útiáldása indította útnak a résztvevőket aláhúzva: csak az tudja igazán magával ragadóan és hitelesen közvetíteni a bibliai történetek üzenetét, aki maga is az Ige által megragadott életű ember.

A folytatás pedig? Következik egyrészt reménység szerint a csoportszobákban a mindennapi munka során, másrészt a tervek szerint 2014. március 4-én, Orosházán a következő óvodai továbbképzési napon.

A fügefa

Lukács 13,6-9

…ketten jönnek a kert kapujától. Az egyik a kertésznek tűnik. A másik meg mintha ingerült lenne; széles mozdulatokkal gesztikulálva magyaráz valamit. Nem csodálom. Sok baj van ebben a kertben. Valahogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy egy ilyen jó dűlőben menniük kellene, pedig a kertész eléggé odaadóan dolgozik. De lassan talán észreveszik, hogy a kert elejében a szőlő milyen silány minden évben. Terem, terem, na de mit?! Több a magja, mint a húsa, szinte ehetetlen. Úgy kell kiszopogatni valahogy, aztán meg jön a köpködés, hogy megszabaduljanak a nehezen élvezhető részektől, ami belemegy minden kis lyukba a fogak között. Persze vannak, akik azt mondják, hogy a jó magvas dolgok az igaziak. De akkor miért köpködik itt a kert aljában is sokszor, hogy még nekem is kijut belőle?…

A mazsolaszőlő meg a másik véglet. Ott egy darab mag sincs. Minden az élvezetről szól. A zamatról, a körítésről. Serdületlen fogyasztói csillogó szemmel zabálják, aztán mire ideérnek, érzik: megfeküdte a hasukat. Nem kellett volna ilyen túlzásokban esni, egyszerre nehéz a gyomruk, és közben mégis valami űr tátong, valami furcsa éhségérzetszerűség…

Hú! Az idősebbik tényleg eléggé bosszús, és közben meg sem álltak a tőkék között, csak jönnek ide lefelé a domb aljába. Nem lennék annak a helyében, aki így felhúzta az öreget…

Na, nem baj, ebben a tűző napfényben legalább jól fog esni az a nagyszerű árnyék, amit én nyújtok. Hiába. Sokan pihenték már ki fáradalmaikat koronám alatt, időnként nagyokat hortyogva, hogy még a szemközti domboldal is visszhangozta. De nem baj, aludniuk is kell valahol, miért ne aludjanak nálam…

Kellemetlen érzés suhant át a leveleim között. Remélem, nem én húztam fel ezt az alakot! De éppenséggel mivel húztam volna fel? Soha nem láttam. És különben sem csináltam semmit.

…

Közelednek. Nem álltak meg a kivénhedt olajfánál sem. Pedig annak le kellene vágni néhány korhadt ágát, ami csak a gombás fertőzéseket terjeszti. Félek, valami spóra rajtam is megtelepszik egyszer, akkor aztán végem… De miért nem veszik észre…

…

Itt állnak előttem. Pont itt. Csak nem ez a tulaj?! Ilyen közelről nézve… lehet, hogy találkoztunk valamikor magonckoromban?! Végem van! Észre fogja venni, hogy a külső oldalon több ágam is elszáradt, a belsőn is ritkásabb a lombozatom. De itt középen volt néhány fügekezdeményem, a helye még látszik… Kár, hogy nem tudok beszélni. Elmondanám, hogy miért van mindez, hogy az árnyékra koncentráltam, hogy még nincs kész…, hogy… Hátha nem veszi észre… reménykedhetek még talán!

Mit mond??

Csak azt kaptam el belőle: „…hátha…”.

Hittankönyvet ajándékba!

Nem vártuk meg a karácsonyt, hogy cipősdobozokat gyűjtsünk, hanem a tanévkezdethez kapcsolódóan "Adj ajándékba egy hittankönyvet!" akciót hirdettünk meg az evangélikus gyülekezetben.
Ezzel az ingyen tankönyvre jogosult diákjaink hittankönyveit többek között a Pestszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet áldozatkész tagjainak hozzájárulása nyomán szereztük be. Az adományozók közül többen személyesen adták át a hittankönyveket, így megismerkedtek a diákokkal, és személyes üzenetet, igét, áldást írtak a könyvek elejébe.

Bízunk benne, hogy ez nem egyszeri kapcsolódási pont volt, hanem egy hosszabb út kezdete, melyen a gyülekezeti tagok is figyelemmel tudják kísérni egy-egy diák testi-lelki fejlődését, és egyúttal betekintést nyerhetnek az iskolában zajló életbe is. Köszönjük nekik, és biztatjuk őket a gyermekek kísérésére!
A diákok számára pedig most már konkrét személyeket is jelenthetnek azok, akikről eddig csak elmondtuk nekik: imádságos szeretettel állnak mögöttük és az egész intézmény mögött.

 

Galambfiókák a fecskefészekből a templom oltalmában

"Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!"
- olvashatjuk a 84. zsoltárban.

Nos így találtak oltalmat a Fecskefészek "galambfiókái" a Lőrinci Evangélikus templomban is reformáció havában. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, szépen kiültek a térdeplőre, mint a verebek...

Új tanév, új szolgálati hely, új bejegyzések...

2013 nyarától - egy év mezőberényi szolgálat után - újra Budapest...
A berényi mezőtől ezzel a képpel búcsúznék...

Az új szolgálati hely, a gyakorlati teológiai doktori programon túl, a Sztehlo oktatási intézmény óvodája és általános iskolája...

A jövőben innen érkeznek majd a bejegyzéseim... talán kicsit sűrűbben, mint az elmúlt félévben... :-)

Benne voltunk a TV-ben!

2013. február 10-én az m1 Evangélikus Magazin műsora a mezőberényi evangélikus intézményekről és gyülekezetekről sugárzott összeállítást. Gimnázium, óvoda, kick-box, idősek klubja, rézfúvós kör mutatkozik be néhány percben a videóban, amely megtalálható az mtv videótárában:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/02/10/15/Evangelikus_magazin_2013_februar_10_.aspx