Idén különleges ádventi koszorúk kerültek ki kollégista
diákjaink kezei alól, melyeken avatatlan szem számára egészen szokatlan
színösszeállításban található meg a négy gyertya. De mi történt? Vajon, túl
későn értek ki beszerzőink a piacra, és már csak ilyet kaptak? Esetleg Szabó
Katalin tanárnő szenvedett fejsérülést valamelyik kísérlet közben a szertárban?
Vagy az iskolalelkész ízlésficamáról van szó? Nos, egyik sem.
A különleges színösszeállítás a színek liturgikus
jelentéstartalmából következik, és az ádventi vasárnapok üzenetének régi-régi
hagyományára épül. Az egyházi esztendő – ami köztudottan ádvent 1.
vasárnapjával kezdődik – minden vasárnapja saját üzenetet hordoz, s ezek az
üzenetek együtt is különleges egységgé állnak össze. Ez adja az egyházi
esztendő gondolati ívét. A vasárnapok üzenetét az adott napra kiválasztott
bibliai igeszakaszok hordozták, és hordozzák ma is. Ezek közül a legrégebbi az
úgynevezett „Óegyházi perikópák” rendje, (Perikopé görögül azt jelenti
„körülvágott”, átvitt értelemben egy körülhatárolt bibliai szövegegységre is
vonatkozik), amely legkésőbb a 6-7. századra kialakult. Ebben a rendben az
ádventi vasárnapok evangéliumi igeszakaszai a következők:
Ádvent I.: Máté evangéliuma 21,1-9 (Jézus bevonulása
Jeruzsálembe)
Ádvent II.: Lukács evangéliuma 21,25-36 (Jézus dicsőséges
visszajövetele az idők végén)
Ádvent III.: Máté evangéliuma 11,2-10 (Keresztelő János
kérdése a börtönben)
Ádvent IV.: János evangéliuma 1,1-28 (Keresztelő János
bizonyságtétele)
A színek sorrendje, és a hozzájuk kapcsolódó üzenet tehát
ez:
Ádvent 1. – ezüst –
az alázatos király
"Mondjátok
meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve,
igavonó állat csikóján." (Mt 21,5)
Az
ezüst nemesfém, ragyogása azonban elmarad az aranyétól. Az első vasárnap
üzenete Jézus első eljöveteléről szól, amikor szinte észrevétlenül, kisgyermekként
érkezett meg a világba, felnőttként pedig alázatos királyként szelíden és
díszes paripa helyett egy szamáron ülve vonult be Jeruzsálembe.
Ádvent 2. – arany – a
dicsőséges király
„És akkor meglátják az
Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Lk 21,27)
A
második vasárnap igéje Jézus második eljöveteléről szól, amikor nem rangrejtve,
hanem mindenki számára nyilvánvalóan, hatalommal és teljes isteni dicsőségben jön
el, hogy ítéletet tartson a világ felett. Erre utal a legragyogóbb nemesfém, az
arany színe.
Ádvent 3. – lila – a kételkedő
ember
Az
első két vasárnap középpontjában tehát Jézus áll, aki eljött és eljövendő. A
második két vasárnap fókuszába az ember kerül, aki várja az érkező Urat. A
harmadik vasárnap igéje a börtönbe került és hitében elbizonytalanodó Keresztelő
János kérdését tárja elénk:
„Te vagy-e az Eljövendő, vagy
mást várjunk?”
(Mt 11,2)
A lila
a bűnbánat színe. Életünk próbatételei között a mi hitünk is sokszor
elbizonytalanodik, mint Keresztelő Jánosé. Számunkra is szól azonban Jézus
válasza, a sokszoros „igen”: „vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak
meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az
evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem”.
Ádvent 4. – piros – a hitvalló
ember
Az
utolsó vasárnap a hitvalló, tanúságtevő emberről szól. Az a Keresztelő János
áll előttünk, aki ezt vallotta:
"Én nem a Krisztus vagyok.
(…) De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek,
aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." (Jn 1,20.26-27)
A
piros szín utal arra, hogy János maga is vértanúságával pecsételte meg
bizonyságtételét. Másrészt a piros a tűz és a Szentlélek színe az egyházban, a
Szentlélek pedig az, aki hitet ébreszt. Az ünnep kapujában állva, amikor szinte
már „közöttünk áll”, akire várunk, ez a bizonyosság legyen a miénk is – hirdeti
az utolsó gyertya.
