"...csak Isten, aki a növekedést adja!"
2016. január 18., hétfő
2015. szeptember 23., szerda
Családi délután
Jó hangulatú évkezdő családi délutánt tartottunk óvodásainkkal a templom kertjében. Végre jó volt az idő, hogy kipróbáljuk a harangláb-hintát, és a kert összes lehetőségét!
Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában kivette a részét az alkalom megszervezéséből, létrejöttéből!
Néhány fénykép...
Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen formában kivette a részét az alkalom megszervezéséből, létrejöttéből!
Néhány fénykép...
2015. május 29., péntek
A Lélek kardja - az Isten Igéje
a nyolcadikosok szolgálatával.
(2015. május 22.)
"Velem van az Úr, nem félek,
Velem van az Úr, segít engem."
"Szentlélek, úgy várlak, leborulva áldlak, úgy szeretlek..."
Hitvallás
"Most meggyújtunk egy kisgyertyát,
Úr Jézus, add a hit lángját!"
"Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde!" (Ef 6,17)
"Itt a perc, hogy induljunk..."
Fotó: Győri Katalin Dorottya
2015. május 28., csütörtök
Pünkösdről
(ezer karakterben)
„Mi akar ez lenni?” (ApCsel 2,12)
Kamaszkorom egyik izgalmas találmánya volt a mágikus 3D
képek. Élmény volt egy-egy ilyen kiadványt lapozgatva minden lapnál újra átélni
a varázslatot, ahogy a zavaros kriksz-krakszok egyszer csak megelevenedtek, és
a sík lapon térbeli alakzatok rajzolódtak ki. Elmagyarázni, hogy „hogyan kell
nézni” szinte reménytelen volt. Rá kellett érezni.
A Szentlélek kiáradása valami ilyesmihez hasonlít. Bizonyos
szempontból nem történik semmi rendkívüli. Nem változnak meg a külső körülmények,
csak egy tucatnyi hétköznapi ember elkezdi máshogy látni a világot. Összeáll és
megelevenedik a kép számukra. Összekapcsolódnak a részletek, és értelmet
nyernek az értelmetlennek tűnő dolgok. Ez a Lélek munkája. Csak hasonlítható
bizonyos dolgokhoz, de végső soron megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Nem
irányítható trükk, varázslat vagy illúzió, nem is részeg kábulat következménye.
„Mi akar ez lenni?” Isten valóságosan átformáló, megelevenítő ereje, mely ma is
újra és újra működik.
2015. április 8., szerda
Jónás jele
Üzenet feltámadás ünnepére
Jónások vagyunk sokszor. Megátalkodottak,
elkeseredettek, dacosak, és mélypontokkal küzdők. Jónások lehetünk: tanúi Isten
szabadulást szerző, új életet, új lehetőséget adó hatalmának. Isten kegyelme
adjon igazi böjtre igazi húsvéti örömöt életünkbe!
Ebben az évben a Sztehlo Általános Iskolában Jónás
útitársaivá szegődtünk a böjti időszakban. Szerettük volna jobban megérteni,
hogy mi mindent jelent a böjt, és miért lehet fontos számunkra mindez manapság.
S Jónás könyvében bizony sok-sok mindent találtunk erről. Az elmaradt böjtök
nyomán járó bajokról ugyanúgy, mint a megvalósuló böjtök nyomán adatott új lehetőségekről
és új kezdetekről.
Kezdjük csak ott, hogy Jónás bizony nem volt hajlandó
böjtöléssel és imádsággal készülni az isteni küldetésre – ahogyan Jézus tette,
aki ilyen 40 napos „lelki edzőtáborral” indult a szolgálatba. Helyette
megpróbált elmenekülni Isten elől, amivel viszont nem csak magát sodorta bajba,
de másokat is életveszélybe sodort. A viharban hánykolódó hajón Jónást kivéve mindenki
egyfajta böjttel próbált meg túlélni: a tengerbe dobáltak mindent, ami
felesleges, szükségtelen, az életüket leterhelő és mélybe húzó volt. Ebben a
pillanatban ez azt is jelentette, hogy nem sok minden maradt a fedélzeten.
Jónás maga is a vízbe vetve – még mindig igazi böjt és magába szállás nélkül –
átélte, hogy a tenger mélye sem elég ahhoz, hogy Isten elől elbújjon. Duzzogva
bár, de elment Ninivébe. Lélektelen, ítéletes igehirdetése Isten kegyelméből
böjtre – azaz igazi önvizsgálatra és bűnbánatra – késztette a megátalkodottnak
tartott várost. S miközben jelek ilyen tengernyi sokasága vette körül, Jónás saját
története kérdőjeles marad addig a pontig, ameddig követni tudjuk. Mindenfajta
böjtöt kikerülő élete benne ragad a keserűségben, halálig tartónak mondott
haragot táplál. A végén is könyörtelenül rombolna, miközben sokan átélik az
Istennel való találkozás áldását, a szabadulást, a gyógyulást.
S hogy mi köze mindennek feltámadás ünnepéhez?
Az, hogy a jelektől körülvett Jónás maga is jellé vált. Ez a
nyomorult ember a nála sokkal nagyobbnak, Krisztusnak előképe lett. A folyton
újabb és újabb jelekért reklamáló kortársainak Jézus maga mondta ezt: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt
követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy
lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.”
A „csak”-ot természetesen tehetnénk idézőjelbe, hiszen
hasonlítható-e bármihez is a világtörténelemben ez az esemény. Ahogyan Jónás
hala sem éppen szokványos történet. Persze mindkettő ugyanúgy céltáblája a
hitetlen gondolkodásnak. Vajon létezhet(ett)-e olyan hal, ami valóban le tud
nyelni egy embert, és aztán élve ki is köpi? De vajon létezhet-e, hogy valaki
egyszerűen átmegy a halálon, mint egy alagúton, és nem marad három napon túl a
föld gyomrában?
Hogy ez mégsem kitaláció, arról nem lehet valakit meggyőzni,
ahogy Jézus sem tudott és akart újabb és újabb jelekkel lelkesedő rajongókat
szerezni. Ennek az egésznek a valóságát és igazságát csak átélni lehet. Átélni,
hogy Isten valóban Úr örvények és hullámok fölött is. Átélni, hogy nincs az a
mélység és nyomorúság, ami elég nagy lenne ahhoz, hogy elszakítson Isten
szeretetétől. Megtapasztalni, hogy van szabadulás az erőszak és gonoszság
ördögi köreiből. Tudni, hogy a halál sem akadály többé, mert Jézus Krisztus
úrrá lett felette.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)