2015. április 8., szerda

Jónás jele

Üzenet feltámadás ünnepére

 Jónás kiszáll a cethal gyomrából.



Ebben az évben a Sztehlo Általános Iskolában Jónás útitársaivá szegődtünk a böjti időszakban. Szerettük volna jobban megérteni, hogy mi mindent jelent a böjt, és miért lehet fontos számunkra mindez manapság. S Jónás könyvében bizony sok-sok mindent találtunk erről. Az elmaradt böjtök nyomán járó bajokról ugyanúgy, mint a megvalósuló böjtök nyomán adatott új lehetőségekről és új kezdetekről.

Kezdjük csak ott, hogy Jónás bizony nem volt hajlandó böjtöléssel és imádsággal készülni az isteni küldetésre – ahogyan Jézus tette, aki ilyen 40 napos „lelki edzőtáborral” indult a szolgálatba. Helyette megpróbált elmenekülni Isten elől, amivel viszont nem csak magát sodorta bajba, de másokat is életveszélybe sodort. A viharban hánykolódó hajón Jónást kivéve mindenki egyfajta böjttel próbált meg túlélni: a tengerbe dobáltak mindent, ami felesleges, szükségtelen, az életüket leterhelő és mélybe húzó volt. Ebben a pillanatban ez azt is jelentette, hogy nem sok minden maradt a fedélzeten. Jónás maga is a vízbe vetve – még mindig igazi böjt és magába szállás nélkül – átélte, hogy a tenger mélye sem elég ahhoz, hogy Isten elől elbújjon. Duzzogva bár, de elment Ninivébe. Lélektelen, ítéletes igehirdetése Isten kegyelméből böjtre – azaz igazi önvizsgálatra és bűnbánatra – késztette a megátalkodottnak tartott várost. S miközben jelek ilyen tengernyi sokasága vette körül, Jónás saját története kérdőjeles marad addig a pontig, ameddig követni tudjuk. Mindenfajta böjtöt kikerülő élete benne ragad a keserűségben, halálig tartónak mondott haragot táplál. A végén is könyörtelenül rombolna, miközben sokan átélik az Istennel való találkozás áldását, a szabadulást, a gyógyulást.

S hogy mi köze mindennek feltámadás ünnepéhez?
Az, hogy a jelektől körülvett Jónás maga is jellé vált. Ez a nyomorult ember a nála sokkal nagyobbnak, Krisztusnak előképe lett. A folyton újabb és újabb jelekért reklamáló kortársainak Jézus maga mondta ezt: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.”

A „csak”-ot természetesen tehetnénk idézőjelbe, hiszen hasonlítható-e bármihez is a világtörténelemben ez az esemény. Ahogyan Jónás hala sem éppen szokványos történet. Persze mindkettő ugyanúgy céltáblája a hitetlen gondolkodásnak. Vajon létezhet(ett)-e olyan hal, ami valóban le tud nyelni egy embert, és aztán élve ki is köpi? De vajon létezhet-e, hogy valaki egyszerűen átmegy a halálon, mint egy alagúton, és nem marad három napon túl a föld gyomrában?

Hogy ez mégsem kitaláció, arról nem lehet valakit meggyőzni, ahogy Jézus sem tudott és akart újabb és újabb jelekkel lelkesedő rajongókat szerezni. Ennek az egésznek a valóságát és igazságát csak átélni lehet. Átélni, hogy Isten valóban Úr örvények és hullámok fölött is. Átélni, hogy nincs az a mélység és nyomorúság, ami elég nagy lenne ahhoz, hogy elszakítson Isten szeretetétől. Megtapasztalni, hogy van szabadulás az erőszak és gonoszság ördögi köreiből. Tudni, hogy a halál sem akadály többé, mert Jézus Krisztus úrrá lett felette.

Jónások vagyunk sokszor. Megátalkodottak, elkeseredettek, dacosak, és mélypontokkal küzdők. Jónások lehetünk: tanúi Isten szabadulást szerző, új életet, új lehetőséget adó hatalmának. Isten kegyelme adjon igazi böjtre igazi húsvéti örömöt életünkbe!