Ünnep megelégedéssel

November utolsó péntekje, tehát a „Hálaadást” követő nap, az Egyesült Államokban a „Black Friday”, azaz a fekete péntek nevet viseli. Nem különösebben magasztos az elnevezés története. Először a rendőrök használták a nagy forgalom és dugók miatt, mára azonban egyértelműen arra utal: ez az a nap, amikor a kereskedők éves egyenlege elkezd a veszteséget jelentő pirosból a nyereséget mutató feketébe váltani. Köszönhető mindez természetesen az óriási akciókkal gerjesztett vásárlási őrületnek, mely többek között 2008-ban valóban feketévé tette a napot, amikor is egy bolti eladót halálra taposott a tömeg, máshol pedig halálos lövöldözésbe torkollt a vásárlási láz.

Az eladók és vásárlók részéről egyaránt megtapasztalható nyerészkedés számunkra sem új keletű, és valójában mindenestül hozzátartozik az emberi természethez. A Prédikátor már 3000 évvel ezelőtt a tökéletes megelégedettség állapotára vágyott, és arról vall: hiába kereste azt a bölcsességben, a munkamániában, a földi élvezetek habzsolásában, vagy az anyagi javak felhalmozásában, végül mindig kiábrándulás lett a vége. Hiábavaló és hasztalan erőlködés volt mindez (Préd 1-2). Pál még ennél is megdöbbentőbb magatartásról ír: vannak, akik a kegyességet, az istenfélelmet is a nyerészkedés eszközének tekintik (1Tim 6,5)! S nagy figyelmeztetés ez mindnyájunknak, hiszen rávilágít arra, hogy a keresztyén közösség tagjai sincsenek védve sem az anyagiak kísértésétől, sem a megkeseredést okozó elégedetlenségtől.

Pál ezzel szemben azt írja: az igazán nagy nyereség (és itt ugyanazt a görög szót használja, mint a nyerészkedés esetében!) a megelégedéssel együtt járó istenfélelem (1Tim 6,6). Azt is mondhatnánk: ha valaki igazán nyerészkedni akar, hát így próbálja meg! De persze ebben az esetben az is nyilvánvalóvá fog válni, hogy ezt nem lehet akarnok módon megszerezni, csak ajándékba kapni! Mégpedig Isten ajándékaképpen.

Lehet-e szebb ünnepi időszakunk, mint ha elfogadva ezt az ajándékot, az igazi helyükre kerülnek a dolgok az életünkben. S igazán értékessé a hozzánk lehajoló Istennel megelevenedő kapcsolatunk, és az embertársainkkal, (családtaggal? ellenséggel?) helyreállított kapcsolataink válnak! Mert a végén úgyis egyedül ez lesz fontos!

Örömteli és megelégedett karácsonyt kívánok!