Győri Gábor Dávid vagyok, evangélikus lelkészcsaládból származom. 1981-ben születtem Nagykanizsán, iskoláséveim jelentős részét azonban Békés megyében, Orosházán éltem. 1998-ban Budapestre költöztünk, így a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem. A középiskola után - bár a családi tradíció és sokak várakozása ezt diktálta volna - nem a teológiára jelentkeztem, mert egy dologban biztos voltam: nem szeretnék lelkész lenni. Nem mintha nem érdekelt volna a teológia, vagy elidegenedtem volna az egyházi dolgoktól, hanem mert úgy gondoltam, máshol kell megtalálnom a helyem. Történelem szakra jelentkeztem tehát az ELTE-re, azonban menet közben és persze sok keresgélés és belső vívódás után kiderült, mégiscsak valami Erő a Hittudományi Egyetem felé terelget. Hiszem, hogy ez az Erő Isten ereje volt, aki maga hívott el erre az útra, ezért biztos, hogy nem csupán a családi hagyományok, vagy mások elvárásai miatt vagyok most itt. A történelem szak elvégzése után tehát mégiscsak a teológián kötöttem ki. Ezzel persze némileg kitolódtak tanulmányi éveim, melyek közül egyet ösztöndíjjal - és akkor már feleségemmel - az Egyesült Államokban töltöttem a Lutheran School of Theology at Chicago intézményének falai között. Hazatérve a tanulmányaim folytatása mellett bekapcsolódtam a Magyar Evangélikus Rádiómisszió munkájába, ahol egészen idén júliusig rádióműsorok szerkesztője és a kis 16. kerületi stúdió üzemeltetője voltam.
Lelkészgyerekként mindig is természetes közeg volt számomra a gyülekezet, melyben különösen zenei feladatokban vállaltam részt. Luther, a reformátor mondta, hogy Isten adományai közül a Bibliát követő második helyen a zene áll. Ez az én életemben is valahogy így alakult: az egyházi komoly és könnyűzene mindig fontos szerepet kapott. Évekig voltam a pestszentlőrinci evangélikus gyülekezet egyik orgonistája, kórusának vezetője, és 10 éven át a helyi nyári zenei táborok, (amiket Dávid hárfájáról neveztünk el, de ez természetesen nem rólam, hanem a sok bibliai zsoltár szerzőjéről, Dávid királyról szólt...) - egyik szervezője és vezetője. Utolsó tanulmányi évemet, mely az elméleti képzés után a gyakorlati munka ideje, Csömörön töltöttem, ahol mások mellett sok időt voltam egy szeretetotthon lakói között. A velük való beszélgetések számtalan olyan élménnyel gazdagítottak, amelyek segítenek a magam életét is máshogy látni, és talán meglepően hangzik, de úgy gondolom, a gimnazista korosztály közötti munkában is muníciót adnak.
2006-ban kötöttünk házasságot feleségemmel. Isten eddig két gyönyörű gyermekkel ajándékozott meg minket, akik a fáradság mellett, életünk legvidámabb perceinek szerzői is.
2012. augusztus 18-án szentelt lelkésszé Gáncs Péter püspök úr Pestszentlőrincen. Az, hogy a Mezőberényi Evangélikus Gimnázium iskolalelkésze leszek, alig néhány héttel ezelőtt derült ki, bár már hónapok óta tudtam, hogy a püspöki szándék, hogy iskolalelkészi szolgálattal fognak megbízni. Így a testi-lelki felkészülés mellett mégis óriási újdonságot is jelent a hely és a feladat. Látom és érzem a benne rejlő kihívások nagyságát, ugyanakkor sok lehetőséget is érzek egyrészt hasonló helyzetben lévő kollégáim munkáját többé-kevésbé ismerve, másrészt az első találkozások tapasztalatai nyomán, melyek árulkodtak a pedagógusok elhívatottságáról és a diákok nyitottságáról is. Bízom benne, hogy az előttünk álló időszakban sikerül megtalálnunk a közös hangot és egymást gazdagítva tudunk majd együtt dolgozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése