Kapcsolatban - október hónap igéje

Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! (Zsolt 37,4)

 

…De jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne… Mert van jó néhány kérésem. És meglehetősen indokoltak. Jól indokolhatók még az Úr előtt is. Nem magamért kérem elsősorban. Sokakért érzem a közbenjáró felelősségét, akik rám bízzák terheiket, amit aztán nekem is le kell tennem valahol. És persze az Isten ügyében állok, ezért küzdök, harcoljon hát Ő is értem, mégiscsak Róla van szó! De nem sikerül! Mintha Ő sokszor nem akarná…
De akkor mégis hogyan lehet igaz ez az igevers? Különösen azzal együtt, hogy Jézus is valami nagyon hasonlót állít: „bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek (Jn 15,7)…
Aztán, ahogy nyitva a Bibliám, ahogy sokadszor olvasom el, nem csak ezt a verset, hanem az egész zsoltárt, ahogy közben eltelik néhány nap lelki mély- és magaspontokkal, csalódásokkal, kudarcokkal és örömökkel, úgy lassan tisztul a kép.
Valójában nem a kérés a lényeg. Nem azért, mert nem lenne, nem lehetne fontos. De nem ez az első. Az első a kapcsolat: Gyönyörködj az Úrban! Ahogy a szerelmes gyönyörködik kedvesében és nem akarja elmulasztani egy pillantását sem. „Bízz Benne, hagyd Rá, várj Rá” – ahogy a zsoltáros sorolja. „Ha megmaradtok énbennem, és a beszédeim tibennetek” – mondja Jézus.
E nélkül nincs értelme a többinek, bármilyen szép és jó is legyen! Ez legyen az első, és utána szépen rendeződik, helyére kerül a többi.
Nem véletlen, hogy ez a zsoltár, ami telis-tele van az igazaknak szóló gyakorlati tapasztalattal, jótanáccsal és intéssel a héber eredetiben akrosztichonként íródott. Azaz a „strófák” (a mi Bibliánkban ez nagyjából 2-2 vers) kezdőbetűi a héber ábécének megfelelő sorrendben következnek, könnyítendő a zsoltár memorizálását. Mert mindezt tanulni kell és gyakorolni érdemes. Talán egy életen keresztül.

Istennel való kapcsolatunkban ugyanis soha nem a rövidtáv számít, hanem a hosszú. Ő mindenképpen az örökkévalóság távlatában él és gondolkodik. Erre hív minket is.