Szavak nélkül az evangéliumról!

2015. január 5-én általános iskolánkban csendesnapot tartottunk, megkönnyítve ezzel a hosszú téli szünetet követő iskolai újrakezdést. Nem lehetséges, és nem is célom, hogy ennek a napnak a színes élményeiről a teljesség igényével beszámoljak, de egy kis visszajelzés kapcsán szívesen osztok meg egy szeletkét.
Ezen az alkalmon a VISZ (Vasárnapi Iskolai Szövetség) munkatársai voltak a vendégeink, akik egy szavak nélküli könyvvel ismertettek meg minket.
Szavak híján öt színnel foglalta össze benne a Szentírás teljes üzenetét, és egyúttal a mi életünket is:

Arany - Isten országának, Isten dicsőségének, szentségének és tökéletességének színe;
Fekete - a bűnnek és a halálnak színe, mely elválaszt minket Istentől;
Piros - a vér, Krisztus áldozatának színe, mely szabadulást adhat a fekete fogságából;
Fehér - a feltámadás és bűntől való megtisztulás színe;
Zöld - a növekedés és reménység színe.

Diákjaink nem csak hallhattak, tanulhattak erről, de színes gyöngyökből karkötőt készítve emlékeztetőként magukkal vihették ezt az üzenetet.

Hogy kiben milyen emlékek maradnak meg egy ilyen napról, sok mindenen múlik. A visszajelzések alapján sokan mentek haza pozitív élményekkel, magukban forgatva mindazt, amit átéltek. Számomra legkedvesebb visszajelzés erről az a gumikarkötő, amivel egy másodikos diákunk lepte meg tanítóját másnap reggel az iskolában, és ami ugyanezt az öt színt, és azok üzenetét szerette volna felidézni.

Kívánhatunk-e ennél hálásabb, lelkesítőbb visszajelzést?
Igen. Imádkozom érte, hogy ne csak ezek a tárgyak maradjanak meg számunkra, hanem az életekben, lelkekben is maradandó - örök életre szóló - változások emlékeztessenek minket Isten kegyelmére, az evangélium üzenetére. Szavakkal és szavak nélkül egyaránt.